Elnevezései

A lime-ot magyarul nevezik még savanyú citromnak, zöldcitromnak, trópusi citromnak vagy limának. További nyelveken: indonézül: jeruk nipis, malájul:limau nipis, thai nyelven: ma-nao, franciául: limette, citron vert, spanyolul:limón agrio, lima acida, portugálul: lima, németül: limon, limette.[3]

Elterjedése

Feltételezések szerint az indonéz szigetvilágban és Délkelet-Ázsiában őshonos, termesztése révén azonban a világ trópusi és szubtrópusi területein egyaránt elterjedt.

Jellemzői

Legfeljebb 5-6 méter magas kis fa, metszés nélkül azonban csakcserjetermetűvé nő. Ágai elterülők, szabálytalanul nőnek, vesszői rövidek, merevek, tövisekkel sűrűn borítottak. Levelei kis méretűek, halványzöldek. Fehér virágai szintén kicsik, gyakran csoportosan jelennek meg, és belőlük tojásdad vagy közel gömbölyű, 3–4 cm átmérőjű, éretten zöldessárga színűtermések fejlődnek, melyek elkeskenyedő végén kis kiemelkedés látható. A termés héja vékony, húsa sárgászöld színű, lágy, lédús és erősen savanyú.Gyümölcsének íze és illata eltér a citrométól, valamint cukor- és savtartalma is nagyobb a citroménál, de alacsonyabb citromsav-tartalmú változatokat is termesztenek Egyiptomban és más trópusi országokban.[4] 100 grammra vetített C-vitamin tartalma viszont 24 milligrammal kisebb, mint a citromé.[forrás?]

Története

A Földközi-tenger keleti térségében és Afrikában feltehetően i. sz. 1000 körül jelent meg az arabok, míg Európában a 1213. században a Közel-Keletről visszatérő keresztes lovagok közvetítésével. Az amerikai kontinensen (különösen Mexikóban, Floridában és a karib-tengeri szigeteken) a gyarmatosítással együtt terjedt el, hasonlóan más citrusfélékhez.

FelhasználásaGyümölcséből savanyúságokat, savanyú mártásokat, üdítőitalokat készítenek, és ízesítésre is felhasználják. Gyümölcslevéttöbbféle eljárással is tartósítják: sűrítéssel, szárítással, fagyasztással és konzervkészítmények gyártásával. A Karib-térségben a gyümölcshéjának préseléséből nyert olajat használják fel.

Galéria