Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol „jackfruit” név amely a portugál Jacából ered, az pedig valószínűleg amalajálam nyelv csákká szavából. Az első portugál hajósok adták neki ezt a nevet India partjainál.

Hindiül Káthál (कटहल) Marathi nyelvenFánász [फणस] bengali nyelven Káthál(কাঁঠাল) A nepáliban Kátáhár (कटहर)szanszkritül, oriya és telugu nyelvenPanasza (पनस , పనస) vagy Kaṇṭāphal(कण्टाफल) malájul Nangka tagalogul és aFülöp-szigeteken Langka vagy Nangkakannada nyelven Hálászu (ಹಲಸು) tamilulPala (பலா) malajálam nyelven Csákká (ചക്ക) thaiul Khánun (ขนุน) KínaiulBolúmi 波羅蜜, ősi kínai neve Panasza (頻那挲) volt, Sri Lankán Kosz vagy Héra-lí-ként ismerik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem keverendő össze a hasonló megjelenésű, de a mályvavirágúak rendjébe tartozó duriannal! A jákafára jellemző, hogy belül a közepén és a gyümölcsrózsák között nagyon ragacsos, tejfehér, rágógumiszerű anyag van. A gyümölcshús „rózsákra” szedhető, és ezekben a citromsárga rózsákban van a mag. Ez a legnagyobb, fán termő gyümölcs a Földön. Tömege elérheti a 36 kg-ot, hossza a 90 cm-t, átmérője az 50 cm-t.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Íze édes, a banán-őszibarack-mangó keverékéhez saját aromaanyag is társul.