Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy felnőtt példány magassága 4,5-6 m. Lombja nagyon sűrű, levelei sötétzöldek, fényesek, majdnem csupaszok. Virágai nagyok, fehérek, magányosan vagy levélhónalji csoportokban állnak, a sziromlevelek a narancséihoz hasonlók, de általában nagyobbak. Az érett termés citromsárga, néhány fajta esetében kissé pirosas, átmérője 10-15 cm, átlagosan kétszer akkora, mint egy közepes narancs (a termés méretét a fajta és a termesztési feltételek határozzák meg). Több fajta terméshúsa rózsaszín vagy piros. A termés közepén gyakran nagyobb üreg található. A szögletes, szabálytalan tojásdad mag (0,5 x 1 cm) világos sárgásbarna.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. század közepén a Karib-térségben fedezték fel. Ma világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon, legészakabbra Floridában és Izraelben, ahol az időnként kritikusan hideg hőmérséklet ellenére az export legnagyobb részét termelik meg.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcsként fogyasztják oly módon, hogy a termést keresztben 2 félre vágják, és a terméshúst egy (speciális) késsel választják el a gerezdek héjától, majd kikanalazzák. Nagy méretekben a termésekből levet készítenek. A bogyók lekvár vagy zselé előállítására alkalmasak. A pektinben gazdag héj kandírozható, de olajat is szolgáltat, amelyet üdítőitalok ipari előállításához használnak fel. A magokból értékes olajat sajtolnak. A feldolgozott termések maradványai takarmányként hasznosíthatók. A virágkivonatot álmatlanság ellen és gyomorerősítőként alkalmazzák, a levélkivonatok állítólag antibiotikus hatásúak.

A grépfrútmag kivonata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógynövényboltokban kapható a grépfrútmag kivonata. A gyártók szerint készítményük megöli a baktériumokat, agombákat, sőt a vírusokat is. A klinikai tesztek ezt nem támasztották alá. Ezeknek a táplálékkiegészítőknek csak akkor voltfertőtlenítő hatásuk, ha a gyártás során tartósítószerekkel szennyezték őket, amely elég gyakori