Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti hazája az Amerikai Egyesült Államok és Kanada keleti része. A XX. század elején azonban Skandináviában, Oroszországban ésLengyelországban is feltűnt. Azóta Közép-Európában is terjed. Az 1970-es évektől nagy területeket ültetnek be vele Németországban. Újabban Magyarországon is fellelhető a cserje. Honosítási kísérlet alatt áll Bulgária,Ausztria és Szerbia területén is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 

Levelei és gyümölcsei

A fekete törpeberkenye 1-3 méter magas cserje. Fejlődése során a növény tömötté, terebélyessé válik. Jellegzetessége a magas fokú hajtáshozási hajlam. Gyökérsarjakat is képezhet. Fényigényes növény. Levele elliptikus vagy fordított tojásdad. Ősszel gyönyörűen fénylő vörös színűvé alakulnak levelei. Kártevőkkel és betegségekkel szemben igen ellenálló. Abszolút fagytűrő. Akár a -35 °C fokot is elviseli károsodás nélkül. Igénytelen. Májusban 10 napon át virágzik. Az 5-10 mm átmérőjű fekete színű bogyók nyár végére érnek be, nyersen szinte elviselhetetlenül savanyúak, az angolszászok ezért is hívják chokeberrynek, tükörfordításban fojtó bogyónak. Az aróniabogyó a madarak kedvelt tápláléka is, mivel ők nem érzékelik a kellemetlenül összehúzó ízt. A gyümölcs számosvitamint tartalmaz.

Élettani hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete törpeberkenye bogyójának gyulladáscsökkentő és -megelőző hatása van. A csernobili atomkatasztrófa után a sugárfertőzöttek használták eredménnyel.^[forrás?] Megállapították, hogy a fekete törpeberkenye hatáspotenciálja olyan magas, mint azoké a kínai gyógynövényeké, amelyeket ott a hagyományos orvoslás rákos megbetegedések ellen használ.^[forrás?]