Elterjedés, élőhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő.[3] Elterjedésének határai a Brit-szigetektől kelet felé Japánig és a Himalájáig tartanak.[4] Eredetileg Nepálbólterjedt el Eurázsiában az utolsó jégkorszak után.[forrás?][5]

Magyarországon régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközbenvoltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.[6] Helyenként vizek mentén aH. rhamnoides subsp. fluviatilis alfaj nő.[7]

Megjelenése, életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homoktövis 2-6 m magasra nő, kétlaki.[4] Igen fejlett gyökérzete van, amely képes megkötni a talajt meredek lejtőkön is. Szimbiózisban él sugárgombákkal(Actinobacteria), amelyek megkötik számára a levegő nitrogéntartalmát; emellett átalakítják az oldhatatlan szerves és ásványi anyagokat könnyebben felvehető formába.[8] Levelei váltakozó állásúak, lándzsásak, ezüstös csillagszőrökel fedettek a fonáki részükön.[3] A porzós virágzat 4-6 szirom nélküli virágból áll, barna színű. A termős virágzat sárga sziromszerű csészéből áll egyesével a másodéves vesszőkön. A virágzás ideje hazánkban március-április[3] Termései alsó állású magházból képződő álbogyók[3]; ovális vagy enyhén gömbölyded alakúak, az alapfajon 6-8 mm átmérőjűre nőnek, színük halvány sárgától a sötét narancssárgáig előfordul, tömege 0,2-1 g. Szeptember-októberben érik.[4] A nemesített fajtákon nagyobb méretű bogyók teremnek.

  • Hím egyed virágzata

  • Női egyed virágzata

Fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcstermesztéshez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ‘Csujszkaja’ - júliusban érő[9]
  • ‘Oranzsevaja’ - augusztus elején érik[9]
  • ‘Jantarjana’ - augusztus végén érő, nagyon termékeny[9]
  • ‘Askola’ - augusztus végén érő, feldolgozásra alkalmas[10]
  • ‘Hergo’ - korai, bőtermő [10]
  • ‘Leikora’ - szeptember-októberi érésű, díszcserjének is alkalmas[10]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több országban termesztik gyümölcséért, a legnagyobb területen Kínában.[5]

Gyógyászati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tibetben Kr.e. 900 évvel többek között vérkeringési rendszeri, emésztőrendszeri betegségek kezelésére és a bőr égési sérüléseinek gyógyítására használták.[7]

Manapság a gyógyszeripar a gyümölcshúsból és a magjából préselt olaját alapanyagként használja fel fájdalomcsillapító, fekélyekre kenőcs, sugárártalom elleni szerek, nőgyógyászati gyulladásgátlók készítéséhez[11]; valamint arckrémek és fogkrémek összetevőjeként is szerepel.[4]

Élelmiszeripari[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsem, zselé, ivólé, szirup, bor, likőr készül gyümölcshúsából.[11][12] Az északi termőhelyein élő emberek fontos téli vitaminforrása.[3]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talajerózió elleni védekezés céljából is ültetik.[4]

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homoktövis álbogyójában igazoltan előforduló, fiziológiailag hatékony anyagok: A-, C-, B1-, B6-, E és K-vitamin,karotinoidok, bioflavonoidok (pl. likopin), szerves savak (alma-, oxál-, borostyánsav), trigliceridek, glicerophospholipidek, phytoszterolok, po­li­fenol-összetevők, ásvá­nyi anyagok (K, Mg, Ca, Na, Fe, Mn, Cu, Co).[7] Levelei és hajtásai 4-5% tanninttartalmaznak (ennek vérzéscsillapító és féregűző hatása van).[4] A leveleiből főtt tea magas vérnyomás ellen fogyasztható.[7]