Megjelenése

Az arany ribiszke 2-3 méterre növő lombhullató bokor, hajtásai felállóak, kevéssé ágaznak el. Világoszöld levelei 3-6 centiméteresek, kissé fényes felületűek, három-, ritkábban ötkaréjúak. A levélszél ép, a karéjok csúcsa felé kissé fogazott. Ősszel a levelek vörösre színeződnek.

Élénk aranysárga virágai magányosan vagy maximum 15 virágot tartalmazó fürtökben, a levélhónaljakban nőnek. A kellemes illatú virágok ötszirmúak, porzót és bibét is tartalmaznak, legfeljebb 9 mm-esre nőnek. Többnyire júniustól augusztusig virágzik, de a bokrokon nyílhatnak virágok márciustól egészen az első fagyokig.

Termése sokmagvú álbogyó, éretten fényes fekete (de előfordulnak sárga, vörös, barna bogyós változatok is), borsó méretű.

Elterjedése és termőhelye

 

Az arany ribiszke bogyói

Észak-Amerikában honos, a Ribes aureum var. aureum a kontinens nyugati részén, Kanada Alberta tartományától egészen Nyugat-Texasig. A Ribes aureum var.odoratum az Egyesült Államok középső részén, a Nagy-tavaktól nyugatra fordul elő.

Nedvességkedvelő faj, gyakran fordul elő patakok, vízfolyások partján réteken, bozótosokban, örökzöld- vagy lombhullató erdőkben. Napigényes, de a félárnyékot tolerálja. A földrajzi szélességtől függően 400-2800 m tengerszint fölötti magasságon él. Talajigénye az enyhén savanyútól (pH 6) a gyengén bázikusig terjed.

A többi ribiszkefajjal könnyen kereszteződik.

Jelentősége

Európában, így Magyarországon a 19. századtól ültetett díszcserje.

Észak-Amerikában termése a csíkosmókusok étrendjének 10%-át teszi ki, ezenkívül az énekesmadarak, fajdok ésprérifarkasok is megeszik. Hajtásait a hódok, leveleit a szarvasok fogyasztják.

Az arany ribiszkét az Egyesült Államokban a talajerózió megakadályozására és erdőújratelepítésnél ültetik. Bogyóit frissen, szárítva vagy lekvárként fogyasztják. Megszárított és porrá tört háncsát az indiánok sebek gyógyítására, borogatáshoz használták; főzetként a megdagadt lábat kúrálták vele.